vasárnap reggel

szeretem ezt a vihar utáni csendet, a tompa fejfájást, a misztikus lila foltokat. ugrálnak a gondolataim szana-szét, lassan össze kéne őket fogni egy csinos csokorba, hogy legyen valami kompozíció, valami értelem, de még egy kicsit lebegek a vasárnap reggelben, mélázok egy bögre teával a kezemben, hogy kivel is beszélgettem tegnap este és vajon miről, a helyszín adott, de minden más esetleges.

2 thoughts on “vasárnap reggel

  1. hát ez engem is érdekelne… nem tudom, hogy történik, de minden buli után akad rajtam egy két misztikus eredetű lila folt/fájdalom. pedig nem vagyok egy agresszív részeg alkat, és még részeg se voltam. bizonyára találkoztam valami tereptárggyal.

Hozzászólás a(z) postmodernystka bejegyzéshez Kilépés a válaszból