ennek a rengeteg mozgásnak jelenleg az a hatása, hogy valami elképzelhetetlenül fáradt vagyok. szerencsére a mai napom sokkal lazább, nincsenek határidők és elvileg tanítok is (ami mindig felélénkít…)
Ahogy esik, úgy puffan
Life is having a coffee
ennek a rengeteg mozgásnak jelenleg az a hatása, hogy valami elképzelhetetlenül fáradt vagyok. szerencsére a mai napom sokkal lazább, nincsenek határidők és elvileg tanítok is (ami mindig felélénkít…)
Ahogy esik, úgy puffan 
Jó neked! Engem teljesen lemerít a tanítás, utána általában nem tudok megszólalni egy darabig, csak nézek magam elé.
mondjuk azért heti két magánórával annyira nem viszem túlzásba a dolgot, szóval ez is biztos közrejátszik. de ameddig angolt tanítottam, addig én is bezombultam a végére. a franciánál valamiért mindig lázba jövök…
Szóval az angollal van a baj? Lehet benne valami… Ha minden igaz, lehet, hogy nemsokára spanyolt is fogok tanítani, akkor majd letesztelem 🙂
lehet, hogy nem a nyelvvel magával, hanem pl. az én viszonyommal vele. ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de nekem az angol “funkcionális” nyelv, kommunikálásra használom, elolvashatom a segítségével a norvég krimiket, meg valahol ebből élek, de nincs semmilyen érzelmi viszonyom vele, ellenben a franciával, ami örök szerelem lesz nekem.
Nekem az angol volt a nagy szerelmem, de olyan régóta és olyan sokat használom, hogy elvesztettem a képességet, hogy meglássam a szépségét. Most inkább öreg házastárs, aki nélkül nem tudnám elképzelni az életemet, ismerem és megszoktam a hülyeségeit, de a lélegzetem már nem akad el tőle.
Persze lehet, hogy segítene, ha kevesebb száraz és/vagy rosszul megírt szöveget kéne olvasnom.
ajánlom a daily mailt. lehet, hogy csak egy pletykalap, de olyan frappáns fogalmazások vannak benne, hogy az agyam eldobom.
nekem a francia is elég régi társ, talán pont ezért szeretem tanítani, mert az óra alatt mindig rádöbbenek valami eddig rejtett összefüggésre, és elcsodálkozom, hogy nahát, milyen frappáns kis nyelv ez.