1150

ennek a rengeteg mozgásnak jelenleg az a hatása, hogy valami elképzelhetetlenül fáradt vagyok. szerencsére a mai napom sokkal lazább, nincsenek határidők és elvileg tanítok is (ami mindig felélénkít…)

6 thoughts on “1150

  1. mondjuk azért heti két magánórával annyira nem viszem túlzásba a dolgot, szóval ez is biztos közrejátszik. de ameddig angolt tanítottam, addig én is bezombultam a végére. a franciánál valamiért mindig lázba jövök…

  2. Szóval az angollal van a baj? Lehet benne valami… Ha minden igaz, lehet, hogy nemsokára spanyolt is fogok tanítani, akkor majd letesztelem 🙂

  3. lehet, hogy nem a nyelvvel magával, hanem pl. az én viszonyommal vele. ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de nekem az angol “funkcionális” nyelv, kommunikálásra használom, elolvashatom a segítségével a norvég krimiket, meg valahol ebből élek, de nincs semmilyen érzelmi viszonyom vele, ellenben a franciával, ami örök szerelem lesz nekem.

  4. Nekem az angol volt a nagy szerelmem, de olyan régóta és olyan sokat használom, hogy elvesztettem a képességet, hogy meglássam a szépségét. Most inkább öreg házastárs, aki nélkül nem tudnám elképzelni az életemet, ismerem és megszoktam a hülyeségeit, de a lélegzetem már nem akad el tőle.

    Persze lehet, hogy segítene, ha kevesebb száraz és/vagy rosszul megírt szöveget kéne olvasnom.

  5. ajánlom a daily mailt. lehet, hogy csak egy pletykalap, de olyan frappáns fogalmazások vannak benne, hogy az agyam eldobom.
    nekem a francia is elég régi társ, talán pont ezért szeretem tanítani, mert az óra alatt mindig rádöbbenek valami eddig rejtett összefüggésre, és elcsodálkozom, hogy nahát, milyen frappáns kis nyelv ez.

Hozzászólás a(z) postmodernystka bejegyzéshez Kilépés a válaszból