béna borsó

ma szentül elhatároztam, hogy borsófőzeléket fogok főzni, életemben először, anyukám receptje alapján.

gondoljátok, hogy ki tudtam nyitni a befőttes bödönt? vagy le tudtam dőfni / fel tudtam feszíteni a tetejét?

még szerencse, hogy van egy kifőzde a szomszéd utcában…

8 thoughts on “béna borsó

  1. Ha nem nyilik az uveg, egy kicsit oda kell verni a fedelet valamihez – celszeruen akar a padlohoz, akar valami olyaamihez, amit nem tud behorpasztani a fedel.
    Olyankor mar keletkezik annyi res, amin at megszunik a legnyomas-kulonbseg, es akkor le tudod csavarbi a tetejet. 🙂

    Udv,
    Panzer

  2. Azért csak óvatosan az ütögetéssel! Üvegszilánk kerülhet az üvegbe így.

    Nekem e célra van egy hosszú, vékony csavarhúzóm, (nem a csillag alakú, hanem a lapos) azzal kell (és lehet is) oldalról picit, (érzéssel) alászorítani, csöppecskét megemelinteni, ezáltal kap egy szusszanatnyi levegőt, és innen már kézzel is könnyedén lecsavarható. 🙂

  3. Kicsit az eredeti téma mellé: ha majd egyszer mégis megfőzöd, a konzervborsóval vigyázni kell, mert az már előfőzött; gyakorlatilag csak összemelegíteni kell majd a többi alapanyaggal, mert másként kemény lesz, mint a beton.

  4. Műkörömben nem vagyok jártas, borsókonzervvel is csak egyszer jártam meg, de aztán az F. Nagy Angéla szakácskönyvében megtaláltam ezt a fentebbi jótanácsot. (Mondjuk azóta nemigen próbálkozom konzervvel sem, jobb a mirelit. Könnyebben adagolható, visszazárható, és nem búbánatos kekizöld színe van, hanem tényleg igazi borsónak látszik.)

Hozzászólás a(z) Panzer bejegyzéshez Kilépés a válaszból