oké, ma ilyen napom volt asszem. biciklivel jövök a király utcán, mellettem jobbra parkoló teherautó, jó munkásemberek pakolják ki belőle az épített kéményt, gondolom valaki cirkósítja a lakását, még bele is gondolok, hogy nahát, nekünk is ilyen volt, és ez tényleg egy épített kémény, egy kibaszott épített kémény, ami hirtelen merőlegesen lebeg a fejem magasságában, jó munkás ember bizonyára börleszk filmeken nevelkedett, szó se róla, én is értékelem buster keatont, csak talán nem a saját agyvelőmön, jó munkásember nem veszi észre, hogy most tényleg le fog ütni azzal a 10 méteres szarral, szólnak már neki, hogy gazsi, vigyázzá má, leütöd a kiscsajt, mire a gazsi persze hogy teljes vállból megfordul a kéménnyel együtt, milyen kiscsajt, hát azt baszd meg, amelyiknek az orrától egy centire állt meg a kéményt, azt. azt hiszem, ha jobban fogna a fékem, akkor szaltóztam volna egyet gazsi feje felett, így csak nagyon csúnyán és egyben értetlenül néztem rá, majd tovább tekertem még 10 percet, amikor hirtelen adrenalin sokkot kaptam, hogy hú baszd meg, ez tulajdonképpen de kemény volt, mert tényleg az orromtól egy centire állt meg az a fos, fél óráig bandzsítottam utána, annyira fókuszáltam rá hirtelen.