sose hittem volna, hogy eljutok arra a szintre, amikor már tényleg azt várom, hogy mikor mehetek el végre futni, mikor lesz már este, hogy Hubbie-val ketten szenvedhessünk.

egy hete szintet léptem, az ember azt hinné, hogy annyira nincs nagy különbség, ha nem két percet, hanem hármat futok, hát higgyétek, el, van. az első alkalommal majd kiköptem a tüdőmet, és másnap rendesen éreztem mindenemet deréktól lefele (mindezt 20 perc testmozgástól!!). kíváncsi vagyok, holnap mi vár rám… mindenesetre tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom a futást és ezt a módszert, mert ha engem ez tudott motiválni, akkor valószínűleg egy fikuszt is megfuttatna…