a minap felriadtam és egyszerűen nem hagyott nyugodni a tudat, hogy közeleg az ősz, az esős napok és kénytelen leszek leszállni jó kis biciklimről, amivel egész nyáron közlekedtem, mivel szegénykének a verseny gumiai nem éppen kedveznek az ilyesmi körülményeknek, meg sárhányót se igazán szerelnék erre a kis szépségre. időközben eszembe ötlött, hogy van nekem ugyan egy trekking biciklim, ami nagyon csecse, csak éppenséggel egy hangyányit túl nagy, ezért nem igazán szeretem használni.

az ilyenkor rám jellemző megszállottsággal dobtam el  minden fontosabb tennivalómat és becsoszogtam kedvenc bicikliboltomba, ahol kedélyesen azt tanácsolták, hogy vegyek valami egyszerűbb használt biciklit, nem kell nekem csili vili teleszkóp meg anyám tyúkja, csak egy vastagabb gumi. mellékesen az is kiderült, hogy a gyári méretek nagy része nekem túl nagy.

innen már egy király utca sufniban találtam magamat, ahol bicikliépítéssel foglalkoznak és ugyan csak érdeklődni mentem, hogy egyáltalán mennyi idő és pénz egy városi cirkáló megépítése az én méretemben, egyszer csak azon kaptam magam, hogy már színekről, méretekről és foglalókról beszélek nagyon lelkesen.

szóval most épül az új biciklim, tegnap felhívtak, hogy nézzek meg egy vázat, de sajnos nem lett jó, kicsit úgy érzem magam, mint gyerekkoromban karácsonykor, nem tudni, mit fognak találni illetve összerakni, milyen színű, márkájú, fazonú, csak azt, hogy bicikli. meglehetősen izgalmas.