tegnap este egy hangulatos művészlakásban, melyben egyszerre voltak óriási terek és intim zugok, a félhomályban tipikus pesti mesébe csöppentem, ahol a sarokban ülő lányról kiderült, hogy Hubbie évfolyamtársa, a két asztalszomszédom pedig élvezettel fedezték fel, hogy mindketten galambfóbiában szenvednek, innentől kezdve tettünk egy detúrt a néniknél, akik hippóba áztatott kenyérrel etetik a galambokat a városligetben, meg azokról a rohadt dögökről, akik lassan elveszik majd tőlünk a városainkat. eközben néha beszűrődött két üveg bor között egy kis színházi csevej sértődékeny írókról és havi fixel járó szerződésekről, majd még egy kis borral később megjelent muchacha egyik volt osztálytársa, aki mellékesen három házra lakik tőlem, kezében egy lufthansás hányózacskóba csomagolt cirill betűs vodkával és itt lassan megbomlott minden beszélgetési szál, ködösen emlegettünk még lakásfelújításokat és 80-as évekbeli táncstílusokat, de leginkább már csak táncoltunk a kisebbik szoba parkettáján mezítláb, miközben valaki néha elővett egy videókamerát, és egyre újabb borok kerültek elő.