érdekes, régebben mindig azt hittem, hogy vannak olyan emberek, akik blogokat írnak, és vannak, akik blogokat olvasnak, de ezek gyakran nem ugyanazok az emberek, pl. én is nagyon kevés blogot olvastam régebben, mert tudom is én, talán egy egomán kiscsaj voltam, akit már így is annyi impulzus ért egy nap alatt, mint mást több hónap alatt, minek még vadidegenek életét olvasni.
aztán mostanra talán tanultam egy kis alázatot, vagy urambocsá szerényebb lettem, esetleg csak egyszerűen unalmas kispolgár lettem, mindenesetre rendkívüli élvezettel olvasok több blogot is rendszeresen (ehhez mondjuk jelentős motiváció, hogy az általam olvasott blogok mind szuper stílusban íródtak és rendszeresen elgondolkodtatnak és megnevettetnek egyidejűleg, aminél többet én általában nem kérek se filmtől, se könyvtől, se embertől).
szóval itt van még egy remek olvasmány: passagia blogja.
Passagia nálam is benne van a csöndbenolvasottak listájában. 🙂
Én hangosan olvasom. 🙂
Igen, tőled szoktam átkattintani 😀
én is onnan ismerem