annyi előnye van annak, hogy nem bírjuk eladni a lakást már január óta (ami valójában még nem is olyan sok, csak rengetegnek tűnik), mert így egy lakást sem bírtunk azóta megvenni és szerencsére bír változni, vagy inkább talán körvonalazódni, a koncepció. szavakba önteni bevallom elég nehéz, mindenesetre kezd egyértelművé válni, hogy az izgalmas alaprajz nagyon vonzó, minél bonyolultabb, annál jobb, de betegesen vonzódom a bálterem méretű szobákhoz is, így például legújabb kiszemeltemnek két szobája van, amiből az egyik 40 négyzetméter, ja és a konyha az utcára néz és 14 négyzetméter. olyan dolgokat bírok beleálmodni abba a 40 négyzetméterbe, hogy leírni is fáj. (valószínűleg jó hatással van rám az extrém fáradtság és a több héten átívelő design műsor).

(és nem tudom, pontosan hova és mekkora betűmérettel kell felírnom, hogy mennyire hálás és boldog vagyok ilyenkor, amikor Hubbie a hét lehetséges lakásból ugyanazt az egyet pécézi ki magának, mint fő izgalom.)