bolygóláng nem rég irracionális félelmeket emlegetett, hát elmondanám, hogy jelen pillanatban az a kényszerképzetem, hogy a lengőbordám valamiért bizonyára elvándorolt a testemben és percek kérdése, hogy kiszúrja a tüdőmet, minek hatására szépen lassan leeresztek majd, mint egy lufi.

(ennél persze valószínűbb, hogy a két hete elkezdett manuálterapeutás recsegtetés-ropogtatás hatására érzek valamit ott, ahol korábban nem szoktam).

istenem, miért retteg az ifjúság ennyire a haláltól?