jövő hét vasárnap lesz egy éve, hogy férjnél vagyok.

a héten már többször eszembe jutott, hogy szeretnék erről írni, mert egészen furcsa érzések kavarodtak bennem ennek kapcsán. biztos az időjárás is rásegített, de nosztalgikus és kicsit szomorú is voltam. lehangolónak éreztem, hogy visszagondoljak arra a remek napra, amit akkora várakozás előzött meg. lehangoló, mert olyan jó volt, olyan szép volt és ilyen már biztosan nem lesz.

haragudtam is egy kicsit a hülye társadalmunkra, ami az egekbe magasztalja az esküvő napját, de a házasság intézményét már nagy ívben leszarja. férjhez menni hihetetlen menő dolog, egy külön iparág épült ki erre, fodrászok, sminkesek, fotósok és mitomén mik lengik körbe az embert, aztán a nászútról visszatérve az ember ott marad egyedül a mosatlannal és szürke kis háziasszonnyá alakulhat, ha van kedve, de tulajdonképpen mindegy is, mit csinál, majd legközelebb akkor lengik megint körbe, ha esetleg szül egy gyereket.

szó se róla, nem azért mentem férjhez, mert úgy éreztem, hogy ezt bárki is elvárná tőlem. nem tartozom a közé a nők közé, akiket 4 éves korukban megrészegített a habos ruha. de tudnám értékelni, hogy ha a társadalom a házasságban élés fogalmát is bírná ünnepelni úgy, ahogy egy esküvőt tud ünnepelni. vagy hogy abban nincs pénz? lehet.

de én nagyon örültem volna, ha az esküvőm napján nem kerül egy nagy virtuális pipa a fejem mellé, hogy jól van, velem többet nem kell foglalkozni, nekem nem kell tanmeséket gyártani, vagy romantikus vígjátékokban elmagyarázni a házas élet rejtelmeit, jöhet a következő facér lány. az, hogy az ember hogyan válik jó háziasszonnyá és jó feleséggé, maradjon örök rejtély, ha tudod, tanuld meg egyedül, ha nem, akkor váljál el, mit számít.

szóval szerettem volna keseregni ezen egy sort. aztán tegnap este elmentem barátokkal találkozni, akiknek úgy mellékesen megemlítettem, hogy egy éve volt az esküvő és egybe hangzóan közölték, hogy ezzel ők ezt abszolút számon tartják, és leszünk szívesek ezt egy buli keretében meg is ünnepelni.

és akkor megnyugodtam, hogy ha a fogyasztói társadalomra nem is, a barátokra lehet számítani.