gloomy friday 1 – a sínek

hát pénteken nem volt igazán jó napom. három felvonásos beszámoló következik.

az egész azzal indult, hogy mentem biciklivel az astorián, amit most ugye épp átépítenek, ezért egy rövid szakaszon át kell menni a szemközti sávba. ezzel még nem lenne baj, ha mondjuk gondoltak volna a biciklistákra, ha már úgyis arra megy az a rohadt biciklisáv, amire a minap nagy látványosan még bicikliszámlálót is raktak (ne mondja senki, hogy egy elhanyagolható kis bicikliutacskáról van szó, amin a kutya se jár, valóságos bicikli-autópálya, néha szabályos dugó alakul ki rajta, több százan használják egy nap). lényeg, ami lényeg, át kell menni a szembe sávba a síneken (ami a bicikli esküdt ellensége, akkorát lehet rajta esni, mint egy ház, lehetőség szerint a villamos alá), amihez kettő darab nagy ívű kanyarra van szükség egy meglehetősen kis területen, ami már alapból frusztráló a forgalomban, de ráadásul a síneken átvezető rész frissen van aszfaltozva, az aszfalt széle meg szép éles, mintha késsel vágták volna el.

már mentem át itt többször is, úgy éreztem, csak nem halok meg, szépen beálltam a sáv elejére, kedvesen mosolyogtam a mögöttem álló autósra, ő is rám, minden stimmelt, míg be nem áll elénk egy másik autó nagyképűen, mire a mögöttem állónak felment a vérnyomása, dudált mint állat, és amint zöld lett, nosza, padlógázzal eltűzött mellettem, hogy ő menjen át elsőként. a másik se volt persze rest, ő is padlógázt adott és csikorgó kerekekkel elviharzott, majd 10 méterrel később beállt a dugóba.

én ettől a sok csikorgástól és padlógáztól némiképp megilletődtem, így kicsit bátortalanul mentem át a síneken, minek örömére a szép éles aszfaltél prímán meg is dobta a hátsó kerekemet, ami kicsúszott alólam, én leraktam a lábamat, csúszkáltam még pár métert a síneken hangosan kurvaanyázva (villamos szerencsére sehol), majd végül sikerült nem elesnem (de ez inkább véletlen) és némiképp remegve átértem a rohadt szembe sávba, ahol a két versengő barom továbbra is rostokolt a dugóban.

nem egy nagy cucc így leírva, de kérdem én:

– a faszért kell padlógázzal indulni a dugóban (ez még fontos lesz), főleg ha előtted/mögötted biciklista áll, akit azért simán el lehet sodorni ilyen helyzetekben

– miből állna azt a rohadt aszfaltot szépen egyenletesen eldolgozni, hogy ne essen mindenki halomra a síneken? a múltkor is jártam arra gyalog és 10 perc alatt ketten is  beleszorultak a sínbe, mert nem bírtak normálisan felmenni azon a részen.

2 thoughts on “gloomy friday 1 – a sínek

  1. én ott azt csinálom, hogy nem megyek át a szembesávba, hanem egyenesen tovább az útlezárásig, szépen mosolygok a hetesbusz sofőrjére, és feltolom a bringát a busz melletti fél méteren a járdára. ahol a tisza cipőbolt van, meg ilyenek. szeretlek budapest.

Hozzászólás a(z) postmodernystka bejegyzéshez Kilépés a válaszból