néhány órával később a deák téren épp búcsúzkodunk CS-vel, amikor hangos fékcsikorgásra, tompa puffanásra, majd leírhatatlan sikításra leszünk figyelmesek. nem egyszerű sikítás, nem olyan, amikor a háziasszonyra rámosolyog az egér az éléskamrában, nem olyan, amikor a mennyecskék után szaladnak szódás szifonnal, nem. nem kontrollált, hanem állati, ösztönös üvöltés volt. sosem hallottam még ilyet.

nem láttuk még, csak sejtettük, hogy valakit elütöttek, mindenki egy irányba nézett és egyre több autó állt meg. CS gyorsan elbúcsúzott, én viszont közelebb mentem, mert egyrészt arra vezetett az utam, másrészt én ilyen balfasz ember vagyok, akinek mindent látnia kell és mindenhova oda kell mennie (remek könnygázos sztoriaim vannak, ha valakit izgat).

valóban elütöttek valakit, egy lány ült a földön, fejéből ömlött a vér, mindkét térdén óriási sebek. nem is sírt, csak felváltva üvöltött és ismételgette, hogy jaj istenem, jaj istenem.

nem tudom, hogy a piroson akart-e átfutni, nem láttam magát az elütést, de tény, hogy elég nagy dugó volt akkor (pont azért, mert az astoriánál összeszűkül egy sávra az út), ő pedig a járda mellett ült, épp hogy csak lelépett. az autó viszont elég nagy sebességgel jöhetett, mert istenesen be volt törve a szélvédője, a Színésznőt a minap biciklistül ütötték el, felrepült a motorháztetőre a 20 kilós drótszamarával együtt, mégsem törte be az üveget.

ha jól értettem, a lánnyal volt egy fiú, a sofőr vele üvöltözött artikulátlanul, mire a fiú majdnem megverte, egy idősebb taxis szállt ki mögöttük és utasított mindenkit rendre, hogy inkább mentőt hívjanak, ne egymást basszogassák. megállt még egy fiatal srác is, aki azonnal elővette az elsősegélyt dobozt és már kötözte is a lány fejét, majd ő beszélt a mentősökkel is, hogy mit csináljanak vele, lefektessék, vagy sem.

én hosszú percekig álltam és csak néztem, és sosem éreztem magamat még ennyire tehetetlennek, hisz vannak tanúk, hívtak rendőrt és mentőt, a sofőr nem menekült el, a lánynak fogják a kezét, én pedig nem vagyok orvos, vagyis nincs semmi tennivalóm, de mégis, ez a szörnyű sikítás ösztönösen arra késztetett, hogy tegyek valamit.

végül elindultam, némiképp katatón állapotban, amit egy kedves lány tört meg, aki odarontott hozzám a zsinagóga előtt, és a kezembe nyomott egy üveg ingyen vizet.