tegnap elmentünk Hubbie-val a Vígszinház nyílt napjára megtekinteni buborék készülő darabjából részleteket. de nem is ez a lényeg.

amikor megérkeztünk, a járdán egy szemlátomást elájult lány feküdt, körülötte aggódó öreg nénik és a lány anyja. valószínűleg pár másodperccel korábban eshetett össze, mert hamarosan futva érkezett egy TEVA trikós pasi gumikesztyűben. (a TEVA egy gyógyszergyár és mellékesen a Vígszínház egyik fő támogatója).

a lány magához tért, felfektették egy padra, pofozgatták, adtak neki vizet, hívtak hozzá mentőt, a tömeg lassan szétszéledt.

kicsit később a TEVÁS lányok mellett állva megtudtuk, hogy a gumikesztyűs pasi mentőorvos, a lánynak valószínűleg csúnya migrénje van (szegény) és a tömegjelenet közepén pedig a tarka kabátos nő a mentős pasitól érdeklődött, hogy nem adna-e  neki egy nyugtatót, akár egy féllel is beéri.

innentől kezdve végignéztük, ahogy a tarka kabátos nő a mentő érkezésekor kicsit téblábolt, próbált nagyon zaklatottnak tűnni, majd szépen leterítette a kabátját a padra és óvatosan ráfeküdt, majd tökéletes szenvedő pozícióba merevedett.

időnként felnézett, a mentő irányába pillantott bizakodóan, és amikor nagyobb adag nyugdíjas érkezett a színházhoz, gyorsan felvette a megfelelő testtartást, hátha valamelyikük megsajnálja.

kevesebb, mint 5 perc alatt már ott is nyüzsgött két nő, akik esernyőjükkel védték a nemlétező eső ellen és bátorítóan megfogták a kezét.

szinte biztos vagyok benne, hogy valamelyikük odament a mentősökhöz és intézkedett, de nekünk ennyi elég volt a mesteri alakításból.

(azért az ügy kapcsán kicsit elgondolkodtam, hogy milyen lehet egy mentős munkanapja, de erről majd talán máskor.)