szerintem kifejezetten dicséretes, hogy amikor tegnap elhagytam 15 ezer forintot a közért és a lakás között, nem estem pánikba, mert minek.

szintén értékelendő, hogy kicsit később akkor is megőriztem az sztk-ban a nyugalmamat, amikor kiderült, hogy nincs tb-m, elvégre az ilyen dolgok megesnek.

akkor sem kaptam sikítófrászt, amikor több száz hangya fogadott a konyhában reggeli kávé helyett, inkább bambán előszedtem a porszívót.

még az sem rázott meg különösebben, hogy folyik a mosogató, inkább bemásztam alá és Hubbie-val megszereltük.

szóval határozottan értékelhető haladás figyelhető meg béna kis control freak életecskémben, de bevallom, az kezd határozottan aggasztani, hogy távoli állandó megrendelőim péntek óta egy e-mailre se reagálnak, ami például azért sem vicces, mert fizetéssel kapcsolatos kérdésekkel bombázom őket épp…