a szembe szomszéd valószínűleg jót nevetett volna az előbb, ha látta volna, amint az erkély és a szoba között rohangálok fel-alá, egyik kezemben egy csíkos sállal, másikban egy laptoppal, hangosan káromkodom, időnként gyanakodva belerúgok egy kupac szennyes ruhába a nappali közepén. ja és mindezt biciklis szemüvegben, aminek kék a lencséje.

valójában csak egy darazsat üldöztem, ami belopakodott  a szobába, miközben én az erkélyen fordítottam (igen, biciklisszemüvegben, mert a napszemüvegemet nem találom, a monitoron viszont tükröződik a napsütés). a sál meg az első fegyvernek tűnő tárgy volt, ami a kezem ügyébe került.