végül sikerült aludnom még egy órácskát, így most egész lendületes vagyok. mondjuk ehhez nagyban hozzájárul a tény, hogy itt mindenhol rohadt hideg van, ahol éppen nem azért, mert valójában az utcán ülsz (mint a tegnapi étteremben), ott azért, mert megy a légkondi mindenhol (a liftben is). szóval energiám nagy része a hőháztartásom rendbeszedésére megy el. próbálkoztam a forró zuhannyal, de egyrészt  a fürdőszobában is megy egy kikapcsolhatatlan légkondi, másrészt a forró víz egyszerűen nem elég forró, hanem pont meleg, de nem eléggé ahhoz, hogy felhevítse az ember testét tartósan.

szóval végül a hajszárító mellett döntöttem, meg az extra pulcsit és a szuper vastag zoknit is bevetettem (a csomagolásom eddig csillagos ötös).

elmentem reggelizni, ami csak azért vicces, mert egyrészt majdnem elfelejtettem, hol van a szobám, aztán nem vittem magammal valami fecnit, ami elvileg a reggeliző kuponom lett volna, de végül elég volt bediktálnom a szoba számomat. senki se beszélt angolul (hogy értették meg a szobaszámot?), szóval sűrű mosolygások közepette oda vezettek egy asztalhoz, ahol három ételmelegítőben volt valami zöldséges tészta, valami gombóc és valami rántotta szerűség, meg egy bödönben valami fehér leves szerű izé. végül a gombóc és a rántotta mellett döntöttem, meg tavaszi tekercs is volt, de biztos, ami biztos, hoztak egy étlapot is, amiből végül a pirítóst választottam és a citromos teát, de pl. kérhettem volna porridge-ot is, amit tényleg nem értek.

a tea kb fél deci volt (itt minden ital miniatűr csészékben és kupicákban érkezik), hoztak hozzá valami papírzacskót is, amit cukornak néztem, de miután elolvastam, és láttam, hogy egyrészt négy különböző ISO szabványnak megfelel, másrészt rá van írva, hogy MAGICAL EFFECT, úgy döntöttem, inkább kihagyom. tudom, nem vagyok elég kalandvágyó.

a pirítós akurátus háromszögekre vágva érkezett, héj nélkül, egy mini sózott lurpark vajjal és egy halkés kíséretében. teljesen elfelejtettem, hogy a kenyérbe csak Európába raknak sót, szóval kicsit furcsa volt, de még ez volt a legbeazonosíthatóbb dolog az asztalomon. a rántottáról ugyanis kiderült, hogy valóban rántotta állagú és vastagságú, de mégis csak tükörtojás, mert folyik a belseje, a gőzgombóc meg enyhén édes hungarocellre emlékeztetett, majdnem röhögőgörcsöt kaptam, amikor megpróbáltam elvágni és visszapattant róla a  késem. már csak a jellegzetes nyiszorgást vártam.

reggelihez a cctv reggeli híreit néztem, a tablet piac egyre fejlődik, megnyitottak a közönség előtt egy régi szovjet bunkert, az ázsiai foci kupán (vagy mi a szösz ez) pedig nyert qatar. már amennyire értettem. az időjárásjelentésnél rácsodálkoztam az ország méretére, meg arra is, hogy amikor mutatják külön a városokat, akkor a hőfok mellé odarajzolják az ajánlott öltözetet is, pufi dzseki, sapka sál, ha mínusz 20 van, könnyed blézer és blúz, ha plusz 15.