hát drágáim,

a kánaánnak tényleg vége, átköltöztem a gyárba, ami effektíve tényleg leginkább egy gyára emlékeztett. együtt reggelizek, ebédelek és vacsorázok majd a munkaerővel és együtt is alszom velük a kollégiumban. én luxus szobát kaptam, vagyis csak egy emberrel kell megosztanom, egy fal ugyan elválaszt minket, de rajtam keresztül kell átmennie a fürdőszobába, ami elég sajátosnak tűnik (de angol wc van!). mondanom se kell, itt is kurva hideg van.

kicsit pofákat vágtam az állapotok láttán, de megeskettem őket, hogy adnak nekem wifit estére, meg kaptam belépőkártyát is, szóval csak elleszek valahogy, bár fogalmam sincs, mi a lószart csinálok majd este f7től lefekvésig…

egy egész hétig fogok itt dekkolni, nem egészen tudom, hogy pontosan mivel telik majd az idő, eddig ismerkedünk és röhögcsélünk. én kedvesen mosolygok mindenkire, ők néha vihognak egy jót, én meg nézek bambán és ötvenedszerre is rákérdezek, hogy mit akartak mondani.

tényleg remélem, hogy dollár milliók esnek a zsebembe ennek az útnak a végére, mert eddig elég értelmetlennek tűnik itt minden, bár a hangulatom elég kellemes, szóval nem panaszkodom, csak nem értek semmit.

de a mágneskártyámon rajta van, hogy language expert, már ez is valami, höhö 🙂