most döbbentem rá, hogy holnap van az utolsó napom a gyárban, csütörtökön már indulok Hongkongba, persze hogy mikor és hogyan, az egy masszív rejtély, mint errefele úgy általában minden.

ez mondjuk egyben azt is jelenti, hogy egyre kevesebb alkalmam van találkozni a főnökkel és effektíve konkretizálni bármit is. ez a pasi, olyan, mint a pápa, audenciát kell tőle kérni 1 hétre előre, aztán örülsz, ha beszél veled 10 percet. tegnap éjszaka mondjuk sikerült kommunikálnunk, megdicsérte a forradalmi ötleteimet (ja mert tegnap forradalmasítottam a céget, csak ezt elfelejtettem leírni ide) és azt mondta, hogy az új ötletek nagyon jók, nagyon “stimulating”. pont. szóval haladunk, csak hát nem túl egyértelmű, hogy merre.

ez egyébként azért is vicces, mert ma reggel volt egy röpke másfél órás mítingem, amikor felépítettünk egy szuper nyelvi adatbázis rendszert az egyik sráccal, majdnem elájultam a végére, úgy elfáradtam (a srác tök aranyos és értelmes, de MINDENT legalább ötször kellett elmondanom, hogy biztosan megértsük egymást). szóval most már azt se mondhatjuk, hogy ide jöttem ingyen élni és “megúszni” az egészet, komoly szellemi energiát fektettem a dologba, remélem ez alapján látják, hogy lelkes munkatárs lennék.