tegnap kimentünk a bringaexpóra, ahol sok szép és érdekes dolgot láttam, de a végére már enyhe röhögőgörcs kerülgetett az eladóktól.

a legtöbb standnál kb le se szartak, ami így utólag talán jobb is. hiába tanulmányoztam a merida cyclocross gépeinek a dupla fékkarjait, az istenért nem jött oda egy eladó, hogy elmagyarázza nekem, hogy ezek egy bowdenre vannak rákötve (de sebaj, magamtól is rájöttem). ugyanígy levegőnek néztek, amikor a legújabb bianchi-kat fogdostam és kíváncsi lettem volna a fitnessz cangák árára, de sebaj, majd megnézem a neten. az orbea standnál ki akartam fejteni az ott ácsorgó pasasnak, hogy nahát, most már fitnessz bicikliket is gyárt a cég, erre letorkolt, hogy ez nem fitnessz bicikli, hanem “városban rohangálós”, mert nincs teleszkópja. nem akartam hirtelenjébe belemenni, hogy higgye el nekem, hogy én legalább egy évet szenteltem az életemből a fitnessz cangák kutatásának, és abba a műfajba sok minden belefér, de a rugóstag pont nem. de ha bele is akartam volna menni, akkor se tudtam volna, mert minden mondatomat megcáfolta, és a szavaiból az jött le, hogy a fitnessz bicikli a világ legelterjedtebb műfaja, egész magyarország ilyenekkel jár, a gyártók meg ontják magukból ezt a közismert és közkedvelt műfajt.

erre már csak rátett, hogy amikor egy vegyes felvágott standnál épp a kiállított csoda szép gép rejtett bowdenezését tanulmányoztam, akkor oda libbent hozzám egy csajszi, hogy nézzem, milyen szép csajszis kosárkákat vehetek a libaterelőmre és erélyesen elterelt a bowdenezéstől.

hab a tortán, hogy amikor Hubbie rákérdezett egy szimpatikus, új technológiájú LED-es lámpára, akkor az eladó hozzám fordult és mosolyogva közölte, hogy ez most ugyan egy fekete borítású villogó, de lesz majd rózsaszínben is. itt hatásszünetet tartott és kissé agyalágyult tekintettel nézett rám, mintha azt várná, hogy sikongatni kezdjek örömömben.

most mégis mi a faszt képzelnek ezek az emberek, hogy azért mentem ki egy szakmai jellegű, meglehetősen borsos árú belépővel ellátott kiállításra, mert engem a kosarak meg a pink villogók érdekelnek? amikor ezek a kiegészítők a kiállított tárgyak 1%-át teszik ki, a többi 99%-et viszont a legújabb modellek? és persze, megzavarhatja őket a tény, hogy egy pasival érkeztem, de nem adott pasi rohangált csillogó szemekkel a legújabb járgányok között, hanem én.

annyi bicikliboltot és szervízt jártam végig eddig pesten, és szinte mindegyik kiesett nálam, mert egyszerűen hülyének néztek, bementem érdeklődni, hogy milyen városi rohangálós használt biciklijük van, erre legyintettek, hogy használt nincs (pedig ott sorakoztak), ami “nekem való”, de tudják ajánlani ez a csodálatos 16 kilós virágmintás libaterelőt, még kosár is van rajta. amikor rá merészkedtem kérdezni az egyik használt biciklire (ami ugye nem nekem való), közölték velem, hogy azt városba nekem nem adják, mert úgy is tönkre tenném. nem akartam kifejteni, hogy remekül tudok járdázni, higgye el, hanem kedvesen mosolyogva kimentem és kihúztam a helyet egy virtuális listáról. (aztán két hónappal később találkoztam a biciklivel pár utcával arrébb, úgy volt lekötve, hogy egy körömvágó ollóval is el tudtam volna vágni a zárat, de valóban szereltek rá kosárkát, az eladó lelke tiszta lehet).

annyi ilyen sztori van és annyira nem értem, hogy miért nem lehet kedvesen közelíteni az érdeklődő nők iránt, miért kell azonnal sztereotípiákban gondolkodni, miért nem lehet a viselkedésemet venni kiindulópontnak a beszélgetésben, nem pedig a mellemet.