nos, az életem meglehetősen jól alakul, úgy tűnik, a 27. születésnapom előtt kevéssel sikerül elérnem a teljes anyagi szabadságot (mások inkább a biztonság szót használnák). végre maradni is fog valami a zsebemben, miután kifizettem az összes számlát hó elején. lehet kreatívnak lenni, lehet kialakítani egy számomra szimpatikus viszonyt a pénzzel, mert végre nem 3000 forint lesz a számlámom hó végére. vagy ha igen, akkor azért, mert ezt akartam.
olyan nehéz ez valójában, mert most jövök rá, hogy fogalmam sincs, hogyan viszonyulok a pénzhez, a költekezéshez, a spóroláshoz vagy a megtakarításhoz. eddig ezen nem igazán kellett gondolkodnom, mivel mint említettem, nem igazán maradt mit megspórolni vagy elkölteni hó végére.
azt hiszem, ez az a dolog, amiben végképp senkitől sem lehet tanácsot kérni, mindenki annyira másképp viszonyul a pénzhez, és olyan mélyen el tud ítélni bárkit, aki nem úgy gondolkodik, mint ő, hogy inkább szépen kitalálom magamnak, hogy hogyan tovább, elvégre pont az önállóság a lényeg.
de azért még nem egészen fogtam fel, hogy mennyit léptem most előre.
Ahogy esik, úgy puffan 
De legalább megvagy, már kezdtem aggódni.
Nekem ez mindig úgy alakult, hogy nem tanultam meg beosztani a pénzem, mert nem volt mit. Ha növekedtek a kiadásaim, nőtt a bevételem is, és fordítva (valamit biztos rosszul csinálok). Úgyhogy őszintén gratulálok az anyagi szabadsághoz! 🙂
[hosszu](#11208893): igen, ez a jelenség nekem is ismerős, “majd többet dolgozom” néven… kösz a gratulációkat!
🙂 Igen, ritkán jelentkezel!
Pénzileg: én nagyon kupori vagyok, amint van szabad pénzem, az megy a tartalékba (ráadásul két tartalékom van, egy a na-majd-ha-nagyon-venni-akarok-valamit, egy meg a vészhelyzeti), és inkább magamon spórolok. Persze ez a hozzáállás akkor alakult, amikor évekig zsíroskenyér-csóró voltam, és nem feltétlenül normális…
[Vaszilisza](#11209075): ez tök érdekes, hogy kinél hogyan alakulnak ki ezek a magatartások. azt hiszem, erről sem igazán szoktak beszélgetni az emberek.