az utóbbi napokban több rendbeli munkaügyi krízis ütött be, mert amikor épp kezdtem belerázódni az OFFI-ba, a kontaktom kijelentette, hogy ő lehet, hogy inkább kiszállna ebből az egészből, és mi lenne, ha én vinném az egészet egyedül. ez persze csak azért vicces, mert én azért kerültem a képbe, mert ő nem bírta egyedül, szóval mitől lennék én, a két másik munkahelyemmel munkaadómmal jobb helyzetben? kis tanakodás után behoztuk E-t a képbe, hogy majd akkor ő beugrik, amikor kell.

ezen a ponton természetesen bejelentkezett Kína, hogy akkor most azonnal igényt tartana rám, például április 18-ától. erre én kisebb agyrobbanást kaptam, majd összeszedtem magam, és Húsvétra hivatkozva egy későbbi időpontot kértem (a történet szempontjából lényegtelen, hogy valójában nem a húsvéti sonka olyan fontos nekem, hanem bátyám, muchacha és Pablo, akik mind akkor látogatnak haza).

az időpont azóta is nyitott, mint ahogy az ott tartózkodásom hossza is, hallottam már a két héttől az egy hónapon át mindent, kíváncsi vagyok, mikorra derül ki akármi is.

szóval a múlt heti pangás után a klasszikus derült égből konyhaszekrény effektus ért utól, de hát mit csodálkozunk ezen.