fú, most, hogy a gyárban is akad már munkám (tegnap este f10-kor volt egy világmegváltó mítingem, ami hirtelen új felelősségekkel és feladatokkal ruházott fel, ami pl. azért is jó, mert a főnök mostantól nem fogja úgy érezni, hogy a semmire fizet, és remélhetőleg nem fog fél percenként kirángatni Kínába), kezd kicsit megviselni ez a dupla műszak.

napközben tolom a kínai melót, mindenféle dolgokat szerkesztgetek, magyarázok, gondolkodom, közben próbálok haladni a leányregénnyel, mindezt olyan este 7, f8-ig. ezután visszavonulok a szobámba, ahol egy 20 perces futással megszakítva még hajnali 1-ig fordítom ezt a béna leányregényt.

szóval mostanra tökhülyének érzem magam, teljesen zokni az agyam, azon kapom magam, hogy már egyáltalán nem is követem, hogy mit beszélnek hozzám, a szavak meg nem jutnak eszembe, amikor fordítani próbálok.

bármennyire is szeretem a sokszínűséget, és unatkoznék is, ha nem csinálhatnék sok mindent egyszerre, azért néha arra vágyom, hogy legyen egy darab jól fizető állásom, ne pedig három-négy különböző helyről kelljen összeollózni a havi bevételt.

és tudom, az én kurvaanyámat, mert bezzeg más fele ennyi pénzből nevel négy gyereket egyedül, meg egyébként is, Afrikában éheznek az emberek.