mai napi abszurd rovatunk kicsit megúszós lesz, mert az itteni kaja elég hálás téma. de muszáj megosztanom veletek, hogy a lakótársam az előbb elém nyomott egy tálca csirkelábat (karommal meg mindennel, így önmagában), hogy kérek-e belőle. a maximumon menő ventilátor, a bugyogó vízforraló és az üvöltő tv műsör zaján keresztül is hallom, ahogy csámcsog rajta.
vacsoránál pedig kacsanyelvvel kínálgattak.
valamelyik este pedig lótusgyökér (baromi esztétikus, irreálisan lila, és borzasztóan keserű) és pacal volt…
Na jó, de a csirkeláb főzve volt, pácolva, gőzölve vagy rántva? 🙂
[csipkepitty](#12000368): Esetleg aszalva.
[csipkepitty](#12000368): mit tudom én, leginkább vákumcsomagolva. ránézésre egyébként valami chilis borzadályban megfőzve.
[anyuss](#12000371): vagy liofilizálva, annak itt nagy hagyománya van 🙂
Brrr, oda kéne mennem fogyni. (Bár a kacsanyelvet kipróbáltam volna.)
[hosszu](#12000526): hááát. lehet, hogy a kedvedért adok neki egy esélyt legközelebb…
Biztos finom lehet az a láb, de borzasztóan néz ki. A mi családunkban az idősebb mámikák ették meg mindig, de a sima levesből kiszedett főtt verziót. Anyukám retteg tőle:)
Kacsanyelv: marhanyelvet eszünk mi is, és finom. Mondjuk hogy a brutálkeserű lila izén mit esznek, nem tudom, talán arra gondolnak, hogy jó a szívnek, mert keserű? (Bár a kínai tea is agyon van füstölve, ki tudja, mit szeretnek. Mondjuk az jó is:)
[sorica123](#12001944): igen, egyébként a csirkeláb nem annyira kultúridegen, de attól még full extrásan borzasztóan néz ki, főleg, amikor karommal felfele úszik a levesben… a kínai tea egyébként _nincs_ agyon füstölve, most jövök csak rá, hogy a zöld tea valójában épp hogy ízesített forró víz. csak valahogy mifelénk Európában eltorzulnak a szokások…
7. Szerintem nem ugyanarról beszélünk. A zöld tea egy elég halavány ízvilágú valami, viszont a fekete tea az más. Vagy akkor a lapsang souchong biztos valami európai kultúridegen vacak.
@sorica123: nem, dehogy, csak arra gondoltam ezzel, hogy az átlag ember zöld teát iszik állandóan, én lassan 5 hónapot töltöttem itt és egyszer sem találkoztam lapsang souchonggal (sőt, semmilyen fekete teával), csirkelábbal meg pacallal viszont annál gyakrabban 🙂