neonrudacska, sör, kirándulás

hihetetlen módon bepörögtek itt a társadalmi események.

mint utaltam rá, tegnap kisebb ünnepséget tartottunk, hogy megünnepeljük egyik projectünk végét és hivatalosan is elindítsuk az eddigi legnagyobb projectünket (annak az előkészítése miatt vagyok itt egyébként).

talán már említettem, hogy errefelé kicsit sajátosak ezek a “hivatalos” események, leginkább egy gimnáziumi év végi műsorra hasonlítanak. most is volt természetesen tánc és éneklés, és szép ruhás műsorvezető, meg tapsolóka a tömegnek.  új elem volt a neonvillogó rudacska, amit vittek, mint a cukrot (bevallom, arra én is rálelkesedtem, egyből kettőt is kaptam, amikor látták, hogy mennyire tetszik), és a konfettiágyú. dekoráció gyanánt lufi volt, mint mindig, ezúttal nem taposták szét, ahogy azt rituálisan szokás (mint megtudtam, amióta betiltották a beltéri tűzijátékot (!!), azóta így élik ki magukat az emberek a pukkantgatási vágyukat).

az ünnepség során a munka hőseit vörös csillaggal oklevéllel tüntették ki (ilyenkor egyébként kapnak pénzbéli jutalmat is), a legsztahanovistább munkásunk pedig másodmagával elmehet 4 napra a Hainan-szigetekre egy öt csillagos szállodába a cég pénzén.

a főnökről egyébként sok mindent el lehet mondani (többek között azt, hogy őrült), de azt abszolút dícséretesnek tartom, hogy a 2 000 alkalmazottjának mind tudja a nevét és hogy mióta van a cégnél.

ezt egy este 11-kor kezdődő “party” követte, amikor beültünk az egyik nagyobb termünkbe, gőzgombócot és pirított rizst fogyasztottunk hungarocell dobozkákból eldobható pálcikával, miközben a főnök egy majdnem 3 órás lelkesítő beszédet vágott le kínaiul. mivel hihetetlen módon volt sör is (fejenként egy 0,3-as doboz), megpróbáltam szolidan az asztal alá inni magamat, de ez elég nehéznek bizonyult, pedig együttérző kollégáktól sikerült még két dobozt begyűjtenem, de egy liter langyos, porízű sör még nem fog ki rajtam. a lelkesítő beszédnek annyi előnye volt, hogy a végére kisebb vita alakult ki, aminek hatására mindenki megfeledkezett arról, hogy még valami vetélkedőt is említettek, de szerencsére hajnali 2 körül ezt a napirendi pontot átugorva térhettünk nyugovóra.

holnap pedig kirándulni megyünk valami közeli hegyhez, majd közös ebéd, vásárlás és kora este vissza a szállóba. azért sokat elárul az itteni mentalitásról, hogy amikor kérdeztem a lakótársamat, akinek egyébként két gyereke és férje van, akikhez szombat délután szokott elutazni, hogy ő is jön-e, és nem zavarja-e, hogy így nem látja a férjét hétvégén, értetlenül nézett rám, hogy “we are a team”. magyarul mi egy csapat vagyunk és a csapat most együtt megy kirándulni, ez mindennél fontosabb. nem is értette a kérdésemet. na ezért tart itt ez az ország, ahol.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s