az úgy volt, hogy a Színésznővel megkezdjük a Balaton átúszási felkészülésünket és ünnepélyesen elmegyünk úszni ma koraeste. erre richtig kiderült, hogy a kiszemelt uszoda csak 6-ig van nyitva, szóval ő inkább jógára ment, én meg futni.

kicsit elkeseredtem, amikor 20 perc és kb 2 kilométer után elegem lett az egészből, de utána láttam, hogy pontosan fél éve voltam utoljára futni, és akkor is ugyanezt a távot ugyanennyi idő alatt teljesítettem. szóval a helyzet mégsem annyira drámai. azt hiszem, sose lesz belőlem hosszútávfutó, mert egyszerűen elunom az agyam (meg lássuk be, a tüdőkapacitásom se az igazi…), de ha két-három naponta kocogok 20 percet, már az sem rossz.

ezek után pedig razziáztam a hűtőt és végül egy határozottan pofás pestós old amsterdamos rántottát rittyentettem.

egy óra múlva pedig dán pszichótrillerre megyek.

sikerült visszakapni az életemet.