a születésnapi bulim egyébként nagyon tanulságos volt, mert hirtelen rádöbbentettek, hogy tulajdonképpen elég kevés dolog változott 5-6 évvel ezelőtthöz. lehet, hogy tettem egy detúrt a házas élet felé, de a péntek este pontosan idézte az egyetemista éveim bulijait, barátaim nagy része akkor is, most is jelen volt, zseniális ajándékokkal halmoztak el (a rózsaszín tollboától azóta se jutok szóhoz), a táncparketten is lehetett számítani szinte mindenkire és a hibbant sztoriknak se voltunk híján.

lehet, hogy kicsit jobban fájt másnap a térdünk (az enyém legalábbis biztosan), a vadidegen pasik pedig mintha nyersebben invitálták volna a fehérnépet az ágyukba (vagy csak az idő megszépítette az emlékeimet), de legalább senki se hányt ordítva a budiba (tudtommal).

szóval azt hiszem, nincs mitől félni, vannak állandó pontok az életemben, csak ezt mindig elfelejtem.