mostanában sokat dolgozom, a hétvégét leszámítva minden este itthon ültem. bevallom, jól esett. szeretem azt a pillanatot, amikor kiürülnek a chatablakok, elcsendesedik a virtuális élet, vége lesz a munkának, berakhatok egy jó számot, és életre kelnek bennem a múlt képei.

az elmúlt fél évben nem szerettem a magányt, most kifejezetten élvezem. évekig egyetlen célom volt, hogy minél gyorsabb és pörgősebb legyek, mégsem jutottam sehova. semmi kreatívat nem tudtam elkövetni, két éve lakom itt, még a képeket se raktam fel a falra.

most nagyon-nagyon lelassultam. elgondolkodtam. és újra hallok, újra látok, és azt érzem, végre lendületben vagyok.

most már talán tényleg megírom (de nem ma, mert holnap korán kelek).