hihetetlen, hogy végre vége van ennek a több mint három hete tartó munkafolyamnak. ezekben a percekben küldtem el az utolsó szart is (amit egyébként egyáltalán nem kellett volna bevállalni), most remélhetőleg lesz pár napom, hogy rendbe szedjem a lakást és magamat.
régen mindig megijedtem, amikor elfogyott a munka, most inkább örülök, úgy érzem, megérdemlem a pihenést. jelzem, ez is új képességem, a pihenés, mint olyan. örvendjünk.
Ahogy esik, úgy puffan 
“Miért tûnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani õdöngõk? Hol vannak a népdalok semmittevõ hõsei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és csillagos ég alatt alszanak? Eltûntek volna a mezei ösvényekkel, a rétekkel, tisztásokkal, a természettel együtt? Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésüket: nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik; az boldog. Világunkban a semmittevés tétlenséggé változott, ami egészen más: a tétlen ember frusztrálva van, unatkozik, s egyfolytában a hiányzó mozgást keresi.”
/Kundera/
Lassulj le, pihenj, nezegesd a joisten ablakait! 😉
[iso](#12315219): meggyőztél, tényleg fogok Kunderát olvasni!
Bolond macskás nő, aki szingli és Kunderát olvas…
Már csak egy kis Coelho kell, meg némi bahia füstölő és szári, aztán teljes a kép.
Arábia Lánya, mi? 🙂
[Draquar](#12332958): jaj igen, és majd elmegyek a Caminóra is, meg mosódióval mosok mától 🙂
Arábiában egyébként sok a macska, Kundera már kevesebb…