miközben révetegen sétálgattam a pozsonyi úton döbbentem rá, hogy amióta megint újlipótban lakom (másfél éve), nem láttam a tavaszt, mert egész májusban kínában voltam, áprilisban meg még szar idő volt (azt hiszem). de lehet, hogy láttam, csak nem figyeltem. mindenesetre most tetszik, hogy kizöldült minden, hogy meleg van az utcán, hogy folyamatosan nyitva van az erkélyajtó, hogy beszűrődnek zajok, beszélgetésfoszlányok.

és szeretem, hogy napfényben úszik a lakás folyamatosan.

végre egy kicsit élvezhetem is ezt a lakást, nem kell izgulni a felújítás miatt, nem kell stresszelni a költözés miatt, nem kell kipakolni a dobozokat, nem kell hónapokig gyomorgörccsel feküdni, hogy mikor hagynak el, nem kell hónapokig üres tekintettel ülni, hogy elhagytak, nem kell már semmit se csinálni, csak kedélyesen ücsörögni és élvezni.