keményen tolom ezt a lazulást, csütörtökön délben elküldtem az utolsó melót, azóta voltam ebédelni, majd beszabadultam egy angol nyelvű könyvesboltba, ahol gazdagabb lettem egy Pratchettel (még egyet se olvastam), majd belefutottam a Színésznőbe az utcán, akivel ittam egy málnaszörpöt, utána kiskacsákat néztem a Vajdahunyad Várnál, aztán Zosiával és a Kártyással előbb söröztünk, majd sajtburgereztünk, majd óriási adag kólával és popcornnal (van belőle karamelles!) beültünk megnézni a Hunger Games-t, ami őszinte meglepetésemre nagyon kellemes volt, olyannyira belelkesültem, hogy még a végén a könyveket is elolvasom.

pénteken bruncholtam, majd Katou-val kiszenvedtük magunkat iskolánk 50. születésnapi zsúrjára, ahol teljesen egyértelművé vált számunkra, hogy a franciák _tényleg_ képtelenek közösségi eseményeket szervezni, és még a tombolán se nyertünk semmit, viszont kellőképpen felhúzta magát az egész társaság ahhoz, hogy utána össznépileg megrohamozzuk budapest kocsmáit, szóval végül hajnali 3-ra értem haza kellemes hangulatban.

ma pedig a Nefritben indítottam családi körben egy kis pekingi kacsával, ami kifejezetten autentikus és finom volt (amióta visszajöttem Kínából, folyamatosan az ottani kacsát emlegetem), majd ellátogattunk egy iparművészeti vásárra (mert budapesten már tényleg minden bokorban van egy ilyen), ahol szimpatizáltunk a vasaló-zsinórból készült kézitáskákkal, majd ittunk egy rossz kávét kellemesen ipari közegben a kis üzemben és amikor már épp feladtam volna, hogy ma desszerthez jutok, belebotlottunk egy olasz kézműves fagylaltozóba, ahol boldogan kérhettem egy citrom-kávét, akárcsak olaszországban. ezek után lemondtam az esti, kis estélyis (!) jelenésemet, vettem vacsorára némi füstölt lazacot, és leültem a Diablo 3 elé hentelni a pokolfajzatokat. ezt néha megszakítom egy kis sorozatnézéssel és zenehallgatással.

most már tényleg mindent tudtok.