a végén már tényleg olyan lesz egy blog, mint egy hülye önfejlesztő könyv, de szóval ma megint büszke vagyok magamra és ezt szeretném megosztani.

elmentem ugyanis futni. az okostelefonom még okosabb applikációja alapján legutoljára április 28-án mozogtam, szóval már napok óta éreztem, hogy rám férne valami mozgás, de persze tologattam, mert kinek van ehhez kedve, amikor lehet helyette révetegen a monitort is bámulni.

aztán mégis elmentem és legnagyobb meglepetésemre minden idők legjobb idejét futottam, 21 perc alatt lenyomtam 3 kilométert. tudom, hogy ez sok embernek nevetségesen béna teljesítmény, de nekem hihetetlen mérföldkő. és ami a legszebb az egészben: baromi jól esett. gyors voltam, sokkal gyorsabb, mint szoktam, szinte észre se vettem, hogy futok.

kimentem a dunapartra, a vihar addigra iit már elvonult, de a vár fölött még széles vászonban villámlott, én meg csak vigyorogtam, mint a hülye.

könnyebb vagyok, és ezt most első sorban nem a 8-10 kiló minuszra értem, ami az elmúlt fél évben produkáltam. azt hiszem, elengedtem, amit el kellett.