új rovatot indítok a szerdai neonomád napok örömére, ahol igyekszem afféle kávéházi történeteket leírni, már ha történnek ilyenek.

mint említettem, szerdánként elmegyek otthonról dolgozni. ennek több előnye is van, egyrészt emberek közé megyek, másrészt, jelentősen jobb a munkamorálom, ha nem tudok fél percenként felpattanni, hogy mosogassak, főzzek, játsszak a macskával, uram bocsá, sziesztázok egyet. anyagilag ugyan persze picit költségesebb, hisz ha egész nap egy helyen ülök, nem csak egy kávét fogok fogyasztani, de úgy ítéltem, hogy ennyi még belefér.

múlt héten valójában a főpróbája volt ennek a neonomádkodásnak, mivel munkám pont nem volt.  ennek megfelelően kb. fél órát szöszöltem egy szöveggel (amit épp írok), utána viszont folyamatosan jöttek hozzám fogadóórára, szóval inkább egyetemista éveim vidám zsongását idézte a nap, mint a komoly munkáét.

ma viszont egyedül ülök a Castroban, és a hatékonyság tényleg érezhető, kevesebb, mint egy óra alatt befejeztem egy olyan melót, amivel otthon biztosan szenvedtem volna három órát, pusztán azért, mert megtehetem.

az imént csipkepitty is besétált, hogy elszívjon velem pár cigit, megigyon egy limonádét, majd tovább buzogjon a munkahelye felé.

a Castróban ülni jó dolog. egyrészt azért, mert elég nagy a hely ahhoz, hogy kellemesen elvesszek benne, nehezen tudnék úgy dolgozni, hogy hárman ülnek az aurámban. a helyszín is centrális, de mégis biciklire kell szállnom, hogy ide jöjjek, ami már önmagában kellemes élmény. a légkondi sem utolsó szempont, de ami a legjobb, hogy a város kellős közepén ülök valójában, így rengeteg minden történik.

múlt héten például itt ült buborék, majd felbukkant buborék exje, majd egy biciklista akkorát esett, mint egy ház, közben német turistáktól érdeklődtünk, hogy mégis honnan szerezték a kiváló fedorájukat. mellettem egész nap laptopok fölött nyüzsögnek az emberek, néha olyanok hangzanak el, hogy “jó, akkor majd én összedobom prezin, te csináld a flyert”. új kapcsolatok alakulnak wifi-kódok és konnektorok kapcsán, és kollektív elborzadással fogadjuk, hogy a napi menüben répafőzelék, igen, RÉPAfőzelék kapható. délután megérkezik a váltás, és mint három hete mindig, megkérdezem a pultost, hogy hogy tetszik neki Az Úton, mire ő mentegetőzik, hogy alig haladt vele, és valójában azért nem egy akkora durranás.