az a jó az én életemben, hogy amikor egyik kezével a sors egy újabb pofont kever le (bár asszem ezért spec házhoz mentem), akkor a másikkal felébreszti a párizsi barátnőt, aki egy feminista szónoklat mellett azonnal megadja az elérhetőségét egy pesten élő olasz anarchistának, és biztosít róla, hogy most nekem pontosan erre a társaságra van szükségem.

így hát tegnap este muchachával némi gin tonic után úgy döntöttünk, adunk egy esélyt a sorsnak és barátnőm ítélőképességének, és megismerkedtünk andreával. andrea karjára karikás a-van tetoválva, bicepszjére gagarin, a lapockájára pedig oroszul az, hogy a világ a miénk. kopasz, rengeteg gyűrű és fesztiválbelépő van rajta, ingje és pulóvere azonban tökéletesen színkoordinált, mégis mit vártunk egy olasztól.

elmeséli nekünk, hogy egy éve él pesten, előtte párizsban volt szociális munkás, azon belül is ápoló, de valami változást akart, ezért ide jött, hogy megtanuljon magyarul. tanulmányaival nem halad túl jól, igaz, sokat is utazik, amikor épp nem a regényén dolgozik. munkája nincs, barátokkal utazgat, előző este még berlinben volt.

csevegés közben folyamatosan kéri nekünk az újabb és újabb gin tonicokat, hamarosan kiderül, hogy andrea minden pultost ismeri, fél áron iszunk mindent. megvárjuk, míg visszakapja a biciklijét, amit kölcsön adott valakinek, majd arrébb állunk, au új helyen már valahogy teljesen ingyen iszunk, andrea lelkesen meséli, hogy nagyon örül az ismeretségnek, ő bárkivel szívesen ismerkedik, férfival, nővel, transzszexuálissal, és valóban, folyamatosan jönnek oda emberek köszönni, hátbaveregetik, ölelgetik egymást, mi meg csak ülünk, mint a moziban. nem beszélünk semmiről, csak úgy cseverészünk két feles között, “nem sietünk sehova, péntek van”.

távozáskor kedvesen érdeklődik, hogy hívjon-e nekünk taxit, és hogy vigyázzunk magunkra, mi megnyugtatjuk, hogy nagy lányok vagyunk, és lelkünk mélyén már egy kicsit érte aggódunk, épp az előbb aludt fél órácskát az asztalra borulva.

hazafele megállapítjuk, barátnőmnek igaza volt, pontosan erre volt szükségem, ne csináljak semmi különöset péntek este egy végtelenül elfogadó és abszurd figurával.