és aztán másnap a sors meg ad nekem négy hangos és vidám nőt, akik üveg borokkal felszerelkezve érkeznek a konyhámba, és egymás szavába vágva szidják az aktuális szidnivalót, vitatkoznak a hétköznapi politikáról, előkerül egy üveg vodka is hirtelen, egyre növekedik a hangerő, a palacsintákat már szinkronban készítjük ketten, mindenki óriási sztorimester, órák óta mást se csinálok, csak hallgatok, mindenki választékosan és szórakoztatóan fogalmaz, nem én vagyok a központban, nem én felelek a hangulatért.