es a fonok megerkezett, mikozben en borzaszto felkeszulten ultem az irodamban, fulemben epp shakira uvoltotte, hogy nyugi, jol leszek, a kezemben pedig a telefonom a shanghaiban fellelheto sushi ettermekrol informalt (nadrag azert volt rajtam). dobbenetemben majdnem hanyat doltem forgoszekestul, de a folytatas meg meglepobb volt, a fonok ugyanis legalabb ot percig dicsert, hogy mennyire jol nezek ki, es milyen eletvidamnak tunok, teljesen mas ember vagyok, mint amikor legutoljara latott, nahat. ezt kovetoen kiviharhozott, majd ujra visszajott, hogy bejelentse, este 8-kor meeting, 10 perc mulva pedig vacsora.

a vacsora soran varatlan dolog tortent, mert a fonok valamivel olyan szinten kiboritotta a pekingi fontos embert (akinek a statuszarol kezdek elbizonytalanodni, mert folyamatosan melegitoben es tornacipoben jar, talan nem is olyan fontos), hogy az torkaszakadtabol uvoltott lilulo fejjel, es a karorajaval, illetve a cigarettajaval csapkodta ritmusosan az asztalt.
mivel kozottuk ultem, normalis esetben megrettentem volna, de mivel egy arva kukkot nem ertettem az egeszbol, rezzenestelen arckifejezessel tudtam bamulni a dekoraciot a falon, tobbi kollegaimmal egyutt.