az utrol

ha az elet egy szerepjatek volna, biztosan szintet leptem volna mar az elmult 48 oraban.
a shanghai-doha viszonylaton egy csoport mongol paraszt kozott ultem, akikbol a mellettem ulo konzekvensen a foldre fujta az orrat. etkezeskor pedig vidaman a bordamba konyokolt, hogy ne aludjak, kaja van. hozzatennem, majdnem az egesz utat vegig aludtam, es a vegen meg a desszertemet is oda adtam neki, szoval nem volt harag.

a dohai repteren 8 orat ultem, amit szinesitett a teny, hogy talalkoztam egy volt gimanziumi osztalytarsammal, aki epp indoneziaba tartott, es akivel 20 percben megprobaltuk ledaralni az elmult 8-10 ev esemenyeit. ezt leszamitva tobbnyire kommunikalassal toltottem az idot, ami olyan gyanusan gyorsan eltelt, hogy hirtelen elgondolkodtam prokrasztinacios szokasaimon..

a doha-frankfurt viszonylaton kiprobalhattam az uj dreamlinert, ami nagyon csecse es annal is inkabb szimpatikus volt, hogy annyira ures volt a gep, hogy valaszthattam, melyik sorban akarok eldolni teljes hosszamban.
ugyanakkor a gep hatso reszeben a Katonat feherben szallitottak, hordagyon, nyakmerevitovel, intubalva, szivmonitorral, mellette egy orvossal es egy noverkevel. kicsit feltem, hogy meghal itt nekunk szegeny, meg ugye annyira nem vidam egy mozgo korteremmel repulni, de vegul nem lett semmi baja.

frankfurtban a mar korabban is kiszakadt farmerem vegkepp megadta magat, es mivel misztikusan a trikom is kilyukadt, illetve ezen a ponton mar tobb mint 40 oraja talpon voltam, nemikepp ugy ereztem magam, mint valami hippi, aki egy gatyaval es trikoval stoppolta korbe burmat es most ter vissza a civilizacioba. ezt a velem szemben ulo ket kozepkoru francia no jol ki is targyalta egymas kozott (“azert sajatos kozonseget vonzanak ezek a repterek…” “ertem, mire gondolsz, nem is ertem az ilyen embereket, a hetkoznapokban nem is latunk ilyeneket”), de mar ahhoz sem volt erom, hogy valahogy a tudtukra adjam, hogy ertem en a viccet, csak nem szeretem.

a frankfurti gepen sikerult a ket kisgyerekkel utazo anyuka ele ulni, ezen a ponton mar aludni sem tudtam a faradtsagtol, egyetlen megoldasnak a bejeweled blitz es a hangos metal hallgatasa maradt.

es aztan jottek szuleim es jott showtzo es hajnalig ettunk muszakat, ittunk froccsot es beszeltunk, mig a faradtsagtol szavunkat nem felejtettuk

Reklámok

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s