az elmult 3 honapban tobb szivemhez kozel allo helyszint bejartam, ultem a szuletesnapomkor anyukammal a stanley beachen, kezemben lazacos szendviccsel, hompolyogtem ugyanaznap este kinti barataimmal lam kai fong forgatagaban, az atszallasoknak hala megcsodalhattam a sivatagi napfelkeltet dohaban, shanghaiban oszinten meghatodtam a parkban tancolo emberek latvanyatol es oriasi orommel toltott el az art deco / bauhaus epuletek felkutatasa.

mindezek a dolgok, a stanley beach, a baratok szeretete, a sivatag, az idegen kulturak varazsa, a bauhaus epiteszet fontosak nekem, de oszinten szolva, semmi sem esett most jobban, mint kicsit ittasan hazasetalni ujlipotvaros utcain, kezemben balkan burgerrel, miutan felkelt a nap es a madarak csicseregni kezdtek, mert megis csak itt, ebben a kornyezetben van az otthonom.