csak belejövök már…

bevallom, kicsit sok volt azért így hirtelen ez a hét, szakításban lévő barátnőt támogatni, minden más baráttal fonalat felvenni, születésnapot ünnepelni, általam szervezett vacsorára főzni, nyaralásból / külföldről hazatérő barátok fogadása és prioritáslistán előresorolása, szülők látogatása, közös költség befizetése, lakás kitakarítása, macskával időtöltés, hogy tudja, ki vagyok, munkaügyi emailek küldözgetése, kína távmenedzselése, tanítvány betáblázása, bankkártya mizéria megoldása, uszodalátogatás… és még valószínűleg kihagytam egy csomó mindent. nem azt mondom, hogy ebben van bármi különleges, vagy drámai, valószínűleg a legtöbb embernek is így néznek ki a hétköznapjai (a munkán kívül), de ahhoz képest, hogy egy hónapig semmi más dolgom nem volt, mint reggel felkelni, bemenni munkába, majd este hazamenni és dolgozni még egy kicsit (illetve időnként kimosni pár bugyit egy vödörben), most hirtelen erős a kontraszt.

most egyébként épp némi munkára próbálom rávenni magam, de elkövettem azt a hibát, hogy ehhez az ágyra ültem rá, ami konkrétan elnyeli a munkamorálomat, és szinte azt kiálltja, hogy hagyjam az egészet a fenébe, és keljek inkább fel holnap korán.

Reklámok

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s