– péntek este muchachával azt taglaltuk, hogy az elmúlt időkben olyan keveset találkoztunk, hogy hamarosan újra be kell majd mutatkoznunk egymásnak és elmondanunk a másiknak, hogy hány évesek vagyunk és mi a kedvenc színünk. itt hangosan hahotáztunk, majd fél órán keresztül nagyon komolyan arról kezdtünk el beszélni, hogy tulajdonképpen nem is tudjuk, mi a kedvenc színünk, mert minden szín olyan jó, és elvileg a türkiz  de a pirosat is imádom, de tulajdonképpen legyen élénk szín, bár én a feketét is nagyon szeretem.

szombat este a kinóban záráskor oda ajándékozták nekünk a maradék két szendvicsüket, mondván reggelire majd jó lesz. fogjuk rá, hogy hajnali f5kor szoktam reggelizni a kocsmából hazafele sétálva. mindenesetre teljesen meghatódtam (és még finom is volt!).

szombaton napközben a palatinus strandon voltam szüleimmel, azt hiszem, összességében több időt töltöttem zabálással és esőben ücsörgéssel, mint strandolással, de azért remekül mulattam, szakadó esőben ülni a termálvízben elég menő (főleg, ha az ember magán felejti a napszemüvegét).