nem egészen értem, hogy mi történik az ember lányával a szigeten, de muchachával tegnap a legklasszikusabb szigetidőket idéztük fel. a kint töltött röpke 14 óra alatt az érzelmi skála összes érzelmét produkáltuk, pingpongoztunk, koncerten voltunk, táncoltunk, rengeteg bort ittunk, barátokkal találkoztunk, toltunk egy fényt, újból táncoltunk, lumináriumban voltunk, fotózkodtunk, részeg üzeneteket küldtünk, ittunk még egy keveset, üvöltve intim témákról társalogtunk, majd nagyon nehezen hazatámolyogtunk, pedig több sátrat is felajánlottak nekünk menet közben megismert férfiak (thank you but no thank you).

itthon arra riadtam, hogy a dekoltázsomra egy pók van rajzolva alkoholos filccel, a világ pedig kitartóan forog. gyorsan visszatöröltem a hajnalban küldött üzeneteket, konzultáltam muchachával, aki megnyugtatott, hogy a pókért még ott íziben bosszút álltam egy mellkasra rajzolt báránnyal, majd megetettem a macskát, magamba öntöttem fél liter vizet és visszaájultam.

a következő ébredésnél lemondtam minden esedékes programomat, további fél liter vizet öntöttem magamban, és elhatároztam, hogy ma nem csinálok semmit.

azóta pizsamában rajzfilmeket nézek az ágyban.

perfect.