a nagy melegre valo tekintettel felvettem egy melltartot es nagyjabol semmi mast, majd nemi ideges rohangalas utan 5 meterre talaltam magam Skintol, a Skunk Anansie karizmatikus enekesnojetol, aki epp fulig ero szajjal es orultszemekkel magyarazza a lelkesen fotozo tomegnek, hogy for once, put the fucking phonecams away and live in the moment. true that, zsebre is vagom a telefonom es tovabb orjongom a koncertet, a fejem felett egy kerekeskocsis rajongo teszi ugyanezt, kerekeskocsistul.
a Szinesznonek egy hilltop froccs folott csillogo szemekkel magyarazom, hogy I ain’t nobody’s fool es most elsodleges celom, hogy eljek egy kicsit.
es igy is lesz, a lenge oltozetem, a tuzpiros ruzsom, vagy a kovetkezo hilltop froccs hatasara egyszer csak arra eszmelek, hogy vadul makarenazok a parkett kozepen, mikozben a 22 eves Vincent de Paris erdeklodik, hogy ugye akkor en 24 eves vagyok es megis hol szandekozom tolteni az ejszakat.
erre mi mast mondhattam volna, mint hogy otthon, egyedul, majd elchachachaztam a napkeltebe HEV-megallo iranyaba.