némiképp aggasztónak tartom, hogy 10 nappal ezelőtt is már arról krónikáztam, hogy beledöglök a munkába, és ez a helyzet azóta nem javult, sőt, némiképp romlott (cserébe a munkákat leosztó nő közölte velem, hogy “I love you!”), viszont legalább kiválót beszélgettem Cs-vel, aki 6 hete szült, mert nagyságrendileg egy kialvatlansági szinten voltunk.

a nap jó híre, hogy az idei országtorta kifejezetten finom, mindenkinek ajánlom. (talán egy hangyányit túl édes, de elmegy).

megosztanám a második számot, amit folyamatosan hallgatok munka közben, remélem a harmadikig már nem jutok el, mert ha abból indulok ki, hogy tegnap konkrétan elaludtam feliratozás közben, innen már tényleg nem tudom hova vezet az út lefele, de azt hiszem, nem is szeretném megtudni.