bájosan béna pasi sztori 1

megígértem, hát íme.

egyik nap a családi kanapén fetrengve épp kifejtettem anyukámnak, hogy lássuk be, az én múltbéli és jelenlegi világjáró hajlamaimmal 1: nehéz elképzelni, hogy a jövőm nem hasonló rendezőelv alapján fog működni (– kislányom, majd elmúlik. – de mama, szerintem ez már nem múlik el. kis csönd. – nos igen, azt hiszem, ebben igazad van.) 2: kicsit nehéz a párválasztás, mert honnan találok valakit, aki nem hogy tolerálja a multikulti kiruccanásaimat és vonatkozásaimat, de meg is érti ezeket.

kedélyesen vihorászva arra a következtetésre jutottunk, hogy na igen, mivel az az opció egyszer már látványosan csődöt mondott, hogy akkor én most hirtelen sem a múltban, sem a jelenben nem vagyok nemzetközi kalandornő, nincs más lehetőségem, mint vagy szerzek magamnak egy külföldit, aki épp multikulti kiruccanáson van mifelénk (de az ilyen emberek meg mit kötelezzék el magukat, ha minden kikötőben tarthatnak egy kurtizánt helyi kedves lányt), vagy reménykedem, hogy szembe fújja velem a szél egyikét annak a tíz magyar férfinak, aki hasonló életúttal rendelkezik (és 25 és 35 év között van, és nem foglalt és kinéz valahogy és nincs három gyereke, játékszenvedélye, depressziója, stb).

a beszélgetéstől egészen felhangolódva (bizonyára a placebóhatás…), elmentem találkozni egy szimpatikus fiatalemberrel, aki mozgalmas gyerekkorom és franciás oktatásom hallatán feltette a joker kérdést:

– és milyen volt így felnőni?

– jó is meg rossz is, de nem csinálnám másképp. de az biztos, hogy e miatt sok dologban másképp gondolkodom, mint a legtöbb magyar, és ez néha fura helyzeteket szül.

– például?

(itt egy kicsit elgondolkodtam, hogy hogyan magyarázzam el, hogy távol áll tőlem bárminemű kirekesztő gondolat, mert alapvetően úgy nőttem fel, hogy a kirekeszthető idegen, az én voltam, de ugye mégsem mondhatom egy kvázi vadidegennek, hogy “hát tudod, én nem zsidózok, buzizok, arabozok, keresztényezek, kínaizok”. végül egy általam relatíve ártatlannak tűnő példát választottam)

– hát például a francia oktatás egyik vezérelve, hogy teljesen ideológiamentes és az egyenjogúságot hírdeti. ezért nekem nagyon fura volt, amikor 16 évesen hazajöttem, hogy nekünk magyaroknak alapértelmezetten utálnunk kell a románokat.

– értem, ez nagyon érdekes. de azért tegyük hozzá, hogy a franciáknak könnyű elfogadónak lenniük, mert őket nem érte olyan nemzeti tragédia, mint Trianon, ami azért lássuk be, mégis csak a rohadt románok blablabla.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s