tegnap elmentem talalkozni egy francia baratnovel, aki rovid idon belul odageneralt korem egy kisebb francia koloniat (aminek egyebkent kifejezetten orultem, mert uditoen hatottak ram a heves tarsadalmi vitak es filozofiai merengesek a demokracia letjogosultdagarol), koztuk egy szimpatikus oceonagrafust aki az est nagyobbik feleben nekem magyarazta, hogy hogyan mukodik a gulf stream, hogyan dolgozott masfel evig egy bordeaux melletti szollon, illetve hogy miket szeret fozni es milyen jo a magyar konyha. miutan mar megbeszeltuk, hogy szombat reggel elmegyunk egyutt piacolni, aztan foz nekem egy jo ebedet, amikor hajnali 1kor felinvitalt magahoz vacsorazni, mert ugyis tul sokat fozott, ugy ereztem, egy ilyen ajanlatot megsem hagyhatok ki.
amikor a rotyogo fazek mellett kozolte, hogy nyugodtan ott alhatok, es meg be is allitotta a vekkeret, hogy fel tudjak majd kelni, illetve megmutatta a kavegepet es felkinalta a lekvaros bodont, hogy abbol nyugodtan reggelizzek, ugy ereztem, egyertelmuen sinen vagyok.
ezt kovetoen masfel oran at hallgattam, hogy mennyire szerelmes
a baratnojebe, aki mennyire hianyzik neki.
a vacsora legalabb tenyleg jo volt, az ejszakai busz haza mar kevesbe.
Ahogy esik, úgy puffan 
Eh, ezek már csak ilyenek.
kezdem azt hinni, hogy tenyleg. de kulonosebben meg sem hokkentem, megettem a vacsorat, majd hajnali 3 utan tavoztam.
Te, lehet, hogy ezeknek szebb a lelke, mint nekunk?! Lehet, hogy a vacsora… vacsora csak, meg ha lehetetlen idopontban is talaljak? Most nem gunyos vagyok, csak szeppent, es hangyanyit meghatott.
nem tudom, ez mennyire függ össze a lélek szépségével (azért a franciák találták fel kb. a “ménage a trois” fogalmát…), de tény, hogy egy kedves, vidéki francia fiú itt találja magát hirtelen pesten, ahol nem ismer senkit, miért is ne vendégelné meg valamire. csak hát izé, hajnali f2kor? de lehet, hogy csak mi vagyunk teljesen konzervatívak 🙂