work hard, cook hard

amikor júniusban hazajöttem kínából és egy csomó melóba futottam bele (miközben kint is dupla műszakoztam ugye), azt gondoltam, hogy ez mindig így van, de majd elmúlik.  júliusban ugyan már kezdett kicsit gyanús lenni, hogy űzött vadként mentem el 4 napra olaszországba, de én sosem tudom higgadtan elhagyni az országot. aztán augusztusban az volt, hogy csak arra a két nap szigetre jussak ki, különben nem panaszkodom. most legutóbb, amikor ugyan már pár hete leesett, hogy kicsit kezdek belehülyülni a munkába, az volt a szempont, hogy csak adjam le ezt a sok szart berlin előtt

de most, hogy pontosan ugyanarra a munkamennyiségre jöttem haza, azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez nem valami átmeneti állapot, hanem (hál’ Istennek) mind a két melóhelyem pörög ezerrel.

így viszont az akut túlhajszoltságot krónikussá nyilvánítom és megpróbálok berendezkedni rá. első lépésben tehát neki állok újra főzni, hogy ne mindenféle (drága) szeméten éljek, és teszem azt, legalább kicsit kikapcsolódjak a konyhában. mivel a kicsire nem adunk, gyártottam magamnak heti menüt és el is mentem bevásárolni hozzá. 

most itt ülök egy tál házikoszttal, és tényleg jobban érzem magam. hozsanna.

3 thoughts on “work hard, cook hard

    • tejszínes gombás (fehérboros) bacönös gnocchi, nasi goreng (ez ilyen indonéz mindent bele sült rizs csirkével és sok zöldséggel, némi tojással) és paradicsomos bazsalikomos quiche. ezekkel kihúzom ezt a hetet 😀

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s