szóval tegnap este majdnem írtam ide egy euforikus posztot arról, hogy a kollégáim elvittek sörözni és rendkívül jól mulattunk, a főnökön röhögtünk (aki tegnap elrepült öt különböző helyre egyszerre és várhatóan már nem is jön vissza ittlétem alatt) és berúgós történeteket meséltünk egymásnak.

aztán ma reggel arra ébredtem reggel, hogy nincs víz (hajnalban arra ébredtem, hogy jetlagem van és a szomszédos nyakkendőgyárban kukorékol a kakas). délutánra kerítettek nekem 3 vödör vizet, amiben egy jogit megszégyenítő rugalmassággal hajat mostam és némiképp anyáztam. utána vacsorára ettem némi moszatlevest és most már azt is tudom, hogy az sokkal szarabb, mint az algaleves (tényleg).

aztán este elmentem szurkolni a cégünk csapatának a cégközi kosárlabdameccsen, ahol amikor a kollégák megláttak, vidám (és hangos) “Suzanna! Suzanna” felkiáltásban törtek ki, majd azonnal a kezembe nyomtak egy műanyag tapsolókát (lásd mellékelt ábra) és alám toltak egy piros hokedlit (lásd másik mellékelt ábra) és mellém ültettek két angolul beszélő kollégát.

a meccs feléig lelkesen szurkoltam, fotóztam, majd kimentettem magam és feljöttem a szobámba, ahol aggódva hívott fel az egyik angolul tudó kolléga, hogy megkérte az angolul nem beszélő kolléganő, hogy érdeklődjön, hogy van-e vizem, mert nehogy zuhany nélkül maradjak. megnyugtattam, hogy a víz visszatért.

szóval az itt tartózkodásommal kapcsolatos érzelmeim némiképp vegyesek, de a helyzet nem olyan vészes.