még egy kis fluktuáció

amikor ma 17:37 perckor lementem az elvileg 17:30-kor kezdődő vacsorára és konstatáltam, hogy az asztalon már csak pár tofukocka árválkodik, valami derengeni kezdett, hogy mintha csütörtökönként 17:00-kor lenne a vacsora, bár nem mintha ez segített volna a helyzetemen, mert akkor épp malájziával ültem konferenciahívásban. ettem egy tál főtt rizst (mert az sosem tud elfogyni) és közben tettem egy kísérletet, hogy elcsábítsak egy kollégát a faluba vacsorázni, de depressziósan megjegyezte, hogy nincs kedve kimozdulni, marad a vifon levesnél, ezért hát nem volt más választásom, mint elhagyni a gyárat és elcsoszogni az utca végén lévő kisboltba. van menet közben még három másik bolt, de én valamiért mindig ugyanebbe járok 2011 óta.

útközben szokásos helyi tájkép tárult elém, villanypóznán száradó gatyák, földön guggoló gyerekek, céltalanul ücsörgő emberek. ők még megnéznek engem (a minap egy nő nekibiciklizett a falnak, annyira engem bámult), én már őket kevésbé, ezt a 100 métert már tényleg láttam ezerszer. egyszer egy lavórban beleztek itt épp egy csirkét, azon azért kicsit fennakadtam, meg régen állt itt még egy romos snookerasztal is, azt jó párszor lefényképeztem, mostanra már teljesen szétporladhatott, mert nem találtam nyomát. egy másik alkalommal két motoros rendőr kíséretében egy motoros tricikli töfögött el mellettem, a platója le volt takarva egy pokróccal, de a nagy zötykölődésben lecsúszott és kivillant a “rakomány”, pár tucat kalasnyikov.

a kisboltom előtt rengeteg ember ült és tátott szájjal egy irányba nézett, innen egyből kiderült, hogy modernizálódott a hely és most már tv-jük is van, régen volt pár nyilvános telefon is, azok viszont most eltűntek, helyettük matracokat kínálnak. valóban, ahogy beléptem, arra lettem figyelmes, hogy alonso épp spanyolul nyilatkozik valamiről, ami mindenkit szemlátomást borzasztóan lebilincsel.

nem voltam különösebben jó kedvemben, mert marta a gyomromat az éhség, de azért kierőltettem magamból egy hangos niháót, mire a pult mögött ülő nő egész transzba esett, műanyagpapucsával felrúgta a piros hokedlijét és oda rohant hozzám, kezében a dobozos nescaféval, amit legutolsó ittlétemkor, másfél éve, rendszeresen vásároltam nála. közben felkapcsolta a bolt összes neonját (addig teljesen sötét volt bent) és lelkesen kérdezgetett, feltételezem azt, hogy mit akarok venni. amikor látta, hogy a pékárukat méregetem gyanakodva, hátravitt egy rejtett polchoz, ahol rengeteg különböző keksz állt. kicsit hezitáltam, hogy vegyek-e moszatos crackert (seaweed cracker), keresgéltem az ugráló borsós tere-ferét, mert az legalább bevált, de végül valami gyanús rostban gazdag zöldséges kekszet (high fibre vegetable biscuit), “sandwich” típusú összeragasztott kekszet és “0% transfat” feliratú hagymakarikát vettem (ez utóbbi mezei chips, semmi köze a hagymához).

fizetéskor a nő kedvesen kivette a kezemből a megfelelő pénzeket (engem némiképp megzavar, hogy itt konzekvensen minden bankón mao van és egy random hegy vagy tó), majd mosolyogva mondott valamit, amit nem értettem, de úgy éreztem, azt mondja, hogy üdv újra itt, mire én mosolyogtam és integetve annyit mondtam kifele, hogy bye bye (ami itt úgy hangzik, hogy bábáj).

egész meghatódtam.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s