and we’re back!

bevallom őszintén, már összefoglalni sem tudom, hogy mit történt velem, amióta nem írtam és ennek elég egyszerű oka van: az elmúlt 2-3 hét egyszerűen kiesett az életemből, annyit dolgoztam. olyannyira sokat, hogy most átugorva mindenféle hatásvadász részletet az alvási és étkezési szokásaimról, vagy azok hiányáról, a lényegre térek: elegem lett.

sokszor készültem ki egy húzósabb időszak alatt/után és bár nem néztem vissza, bizonyára elég sok posztot is írhattam erről (a szándék mindenesetre megvolt). az biztos, hogy azok mindig átmeneti elfáradások voltak inkább, amit pár nap alatt kialudtam/kiittam a rendszerből, aztán vidáman és dalolva kezdtem újra az egészet két héttel később. most viszont két dolog más, mint szokott: egyrészt kicsit magamra hoztam a frászt, ahogy különböző apró részletből összesakkoztam, hogy mennyire ijesztően fontos szerepet játszik a munkám az életemben és mennyire ennek rendelek alá szó szerint mindent. másrészt teljesen egyszerűen eluntam ezt az egészet.

nem a munkával van bajom és nem arról van szó, hogy holnaptól soha többet nem vagyok hajlandó dolgozni életemben, hanem sokkal inkább arról, hogy holnaptól, sőt, mától szeretném végre megengedni magamnak a pihenés és a semmittevés luxusát. anélkül, hogy túl mélyen bele akarnék ebbe menni, tisztában vagyok vele, hogy ha az elmúlt évben az lett volna a prioritásom, hogy éljek is egy kicsit, akkor bizonyára nem dolgoztam volna magam betegre látástól vakulásig. azt is tudom, hogy az nem normális, hogy egyszerűen lelkiismeret-furdalásom van, ha épp nem csinálok  semmi hasznosat, annál is inkább, mert ráadásul még definiálni sem tudom, hogy mi minősül hasznosnak. és az sem lendít a helyzeten, hogy senki sem kérte tőlem, hogy áldozzam fel magam pont ezen az oltáron, de bizonyára úgy éreztem, rám fér némi vezeklés.

idővel majd talán jobban átlátom, hogy mi állt e mögött a helyzet mögött, most inkább arra koncentrálok, hogy ne basztassam már végre magam félpercenként. biztató, hogy egy másik területen (nevezetesen a fizikumomén) egész szép sikereket értem el, (már ami a basztatásról való leszokást illeti), amiből egyenesen következik, hogy eddig soha nem látott lelkesedéssel járok futni egyszerűen azért, mert kedvem van hozzá, nem pedig azért, mert magamra kényszerítettem egy edzéstervet, amit akaraterőből le kell nyomni, ha tetszik, ha nem. 

szóval a helyzet egyáltalán nem drámai, sőt, kifejezetten ígéretes, még ha bevallom, kicsit tanácstalanul is állok most még szemben azzal a kérdéssel, hogy mit csinál az ember, amikor nem csinál semmit

2 thoughts on “and we’re back!

    • valamiért csak most látom a kommentedet, sorry. a játék és az emberekkel találkozás jól megy, a többiben még fejlődnöm kell, a felhőnézéssel pl. kifejezetten rosszul állok.

Mondd!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s